2019.10.16
Reggel nagyon szeles napra ébredtünk. Az esőcseppek is vízszintesen repültek, ami rendkívül kellemetlen. Fejedről a kapucnit vagy lefújja a szél vagy fuldokolsz benne mint egy maszk nélküli búvár.
Kultúr körökben ezt hívják fos időnek.
A ház előtti strand parkolóban magányosan áll a Rönó.
Egy idő után feltűnik, hogy az egész terület tele van narancssárga terelőkúpokkal. Mi a f.?
Visszadőlök terveket kovácsolni a mai napra, de nem tud beérni bennem az elhatározás, hogy odakinn bármit is csináljak.
Éppen mélázok amikor felcsendül az otthonról jól ismert közmunkás zenekar idegeket felőrlő muzsikája. Szakadó esőben füvet kaszál hat ember. Na ezért voltak kirakva a kúpok.
Felöltözök vízállóba és kimegyek elmutogatni, hogy elvigyem-e onnan a kocsit. Az ember bólogat, szemmel láthatóan iskolázott, nem is próbál meg szótagolva portugálra tanítani. Beberregtetem a gépet és halk kurvaanyázásba kezdek, mert bizony az autó jobb tükre nem nyílik ki. Kiszállok körbejárom az autót, nézegetem a lebénult tükröt, nézem rajta a sérüléseket. Mondom is magamnak, hogy tegnap erről regéltem a mesémben, most meg valóra vált, hogy lett egy elkúrt tükröm.
Délután a beálláskor még semmi baja nem volt. Egy orral beállós parkolóban meg egyszerűen képtelenség egy ilyen tükröt elkaszálni. Teljesen tanácstalan vagyok, járkálok körbe körbe és próbálom valahogy szabályos ki-becsukódásra rávenni a nyomorultat, de nem megy. Végül eltolatok a ház másik oldalára és ott folytatom a gyógytornát.
Pár perc múlva jön az egyik fűkaszás melós és kérdez tőlem valamit, szemmel láthatóan az autó sérülése érdekli. Telefon híján csak a no problémo meg a shit mirror jön ki belőlem, ami megnyugtatja és el is megy. Egy darabig még cibálom a tükröt jobbra balra mire elkezd visszatérni bele a lélek.
Bemegyek és előszedem az átvétel után készített képeket és megnyugodva konstatálom, hogy az összes sérülés rajta van a vasárnapi fotókon. Kigondoltam, hogy majd később leírom a történetet és megkérem a lányaimat, hogy aki ráér fordítsa át angolba, és értesítem a bérbeadókat. Ha van utánam másik bérlő hamarban az ne szopjon már emiatt, legyen idejük a gorentes srácoknak megjavíttatni az autót.
Délben a gané idő és a hangos gyomorkorgásunk arra sarkallt, hogy látogassuk meg a sziget legjobb kajáját adó éttermét. Ez az étterem a hangzatos Restaurante da Associação Agrícola de São Miguel névre hallgat. Itt van a sziget traktor és gépadapter üzlete is, ezért mi póriasan csak Traktorbutik-nak hívjuk ezt a helyet. Az épület csak annyira autentikus, mint egy falazóblokk a tengerparti kavicsok között, de ez senkit se riasszon el. A kaják nagyon-nagyon jók. Az árak nem a legkedvezőbbek, mert egy jó ebéd számláját csak két ember együttes ereje tudja felemelni.
Szerda délben is teltház van.
Ismétlem: ebéd 12:00, vagy várhatsz üres asztalra, pedig ez a hely akkora, hogy pincérből több van, mint nálunk államtitkárból.
A maracujás vesepecsenyét megtámogattam ezzel a gyönyörű süteménycsodával, és távozás után fél óráig boldogan röfögtem a kocsi meleg ülésében. Boldogságom non plus ultrája az lett hogy még az a hülye tükör is megjavult.
Az idő viszont tovább romlott. Kanyarogtunk egy keveset az itteni keskeny utcákban. Aki látott minket az bámult a fejünkbe, mi meg viszont.
Elunva ezt Lagoa Fogo-n keresztül hazaindultunk. A hegyen behajtottunk a felhőbe és láttunk vagy tíz méterre.
Hazaérve bevackoltunk és elkezdtük várni a jó időt.
Kintről kacagás hallatszik, így kinéztem hátha valami jó pornó megy a parkolóban.
De nem.
Ezt láttam:
Szakad az eső, olyan szél fúj hogy a sirály hátrafelé repül.
