2019.10.18
Azoriasodok.
A mai reggeli négy órás ébredésem ismeretlen okok miatt elmaradt.
Fél nyolckor kibotorkáltam az első két adag kávémért. Az ablakon kinézve szomorú esős időjárást láttam. Nem döntött depresszióba, de úgy döntöttem hogy ezen a délelőttön a hátonfekvést gyakorlom.
Délben elmentünk egy közeli etetőbe, ahol a helyiek kajálnak. Nyolc euróért azt és annyit eszel amennyit akarsz.
Sok fajta étel van, de nekünk csak kettő volt biztonságosan viziszörny mentes. Így is sikerült dudára ennünk magunkat.
Én azt hittem eddig, hogy sokat eszek, jobban mondva nagy mennyiséget. Tévedtem.
A szomszéd asztalhoz leülő portugál hölgy úgy megrakta a tányérját, hogy ahhoz már építési engedélyt kellett volna kérnie a helyi önkorinál.
Ebéd után Gabit hazavittem, én meg nekiindultam dízelt égetni valahová keletre, mert állítólag ma onnan javul az idő. Előtte beálltam egy itatóba, ahol van személyzet és telerakattam a tankot. Jelentem öt és féllel járok, pedig elég méretes ez a szekér.
Mondjuk a 110 lóerőt szerintem két ilyenbe teszik bele, mert ebben speciel nincs meg, pedig kikapcsoltam rajta minden eco szarságot.
A gyorsforgalmin olyan szakadó esőbe kerültem hogy azt hittem leszakadnak az ablaktörlők az automata beállítás mellett. Mondom na jó kis túrázás lesz.
Ribeira Seca-nál kibaloztam a tehenészek által használt aszfalt utakra. Kanyarogtam a sok legelő között és láttam jónéhány nagy terepjárós gazdát, amint az állatok között serénykednek. A mai napig nem tudom hogy fejik a tejelő teheneket, de ma az egyik gazdánál láttam néhány szép fényes fejőegységnek hívott izébizét, amint vitte a kocsijától befelé az irdatlan sárba.
Ezen az aszfaltúton nincs száguldozás.
Bizonyos távolságokra egymástól az út le van süllyesztve a magasabbik legelő szintje alá, hogy a csapadékvíznek ne állja útját az úttest, ugyanis a víz valahogy át fog menni akkor is, ha ezt nem csinálnák meg. Ezek a árkok meglehetősen mélyek és meredek a ki-behajtás rajtuk. A gazda teherautója röhögve veszi ezt, de egy városi autónak ez sok. Így lehet óvatoskodni.
Castelo Branco nem éppen kastély. Se sárkány, se királylány.
Egyes írások szerint valaki 1444-ben építette. Jó kapcsolatai lehettek, mert ez a kb negyven négyzetméter alapterületű tornyocska nagyrészt betonból van. Bejáratát pedig kettes acélpálcákból készített rács védené, ha nem rohadt volna rá a lakat a nyitott ajtóra visszazárt állapotában. Bent a castelo-ban szemét és üres üvegek.
Ki a francnak van kedve ide felmászni és berúgni?
Ideértemkor a nap már hét ágra sütött. (vagy nyolc, nem is tudom pontosan)
A toronyra felmászva csodálatos kilátás nyílik a Furnas tóra.
Az első képen az úri hintó azért van rajta, mert hülye fejjel túl közel álltam a toronyhoz. Ahhoz meg hogy kinn hagyjam a parkolóban kevesebbet kellett volna enni.
Voltak rajtam kívül más látogatók is, de tömegről nem beszélhetünk.
Itt a sziget déli oldalán volt még egy fehér folt, ahova nem karcoltam még google vonalat. Ez Ponta Garca település. Az M527-es út eleje egy alig használt betonút pár legelő között. Később belefut a lakott területbe, ahol nagyon keskeny kétirányú útként funkcionál.
Ezen a két irányon nem tudott megegyezni két gépkocsivezető ami miatt belefutottam az első általam látott azori balesetbe.
Éppen folyt a helyszínlelés. Kíváncsi lettem volna, hogy a rend őre mennyi idő alatt ért ki ide, és főként mennyire ízesen tudott káromkodni azon, hogy a két balf mennyire el tudta kúrni az ő péntek délutánját.
Ponta Garca és Vila Franca között egy képtelenül keskeny út van, a két oldalára szorosan ráépített házakkal. Járda nincs. Azt nem tudtam kidiózni, hogy a jobbról a nagyszobából kilépő Ronaldonak vajon elsőbbsége van e a menetrend szerinti helyijárattal szemben...
Az tuti, hogy a szívbaj jött rám, amikor a távolban két 5-7 éves kiskölyök kirohant bal oldalról és eltűnt agy jobb oldali ház utcára nyíló ajtajában.
Van ezeknek a házaknak udvaruk?
Ha van akkor miért a ház mögött? Spóroltak egy kerítést?
Az alanti képen látható busz teljes szélességben kitölti az utcát. És söpört ám rendesen.
Vila Franca do Campoba érve elgurultam a tavalyelőtt óta hájpolt sütiboltba.
Tudok róla, hogy máshol is kapható ez a süti, ráadásul olcsóbban is, de nekem muszáj itt megvennem, mert csak.
Ma megérte idejönnöm - legalábbis az üzlet tulajdonosának - ugyanis vettem hat szelet egészen jól kinéző sütit és egy nagy mega-giga pakkot a tavalyi sárga színű finomkából. Cserébe otthagytam egy veseátültetés árát.
A szálláson valahogy így nézett ki:
Ilyen rövidke lett a mai mese.
Holnap egész nap napsütés lesz. Remélem.
- folytatás -
Majd egy órányi tekergés után elérkeztem a Castelo Branco Viewpoint-hoz.
Az idejönni szándékozóknak jelezném, hogy délről aránylag jó úton közelíthető meg a hely, északról viszont meglehetősen durva az út minősége.
Egyes írások szerint valaki 1444-ben építette. Jó kapcsolatai lehettek, mert ez a kb negyven négyzetméter alapterületű tornyocska nagyrészt betonból van. Bejáratát pedig kettes acélpálcákból készített rács védené, ha nem rohadt volna rá a lakat a nyitott ajtóra visszazárt állapotában. Bent a castelo-ban szemét és üres üvegek.
Ki a francnak van kedve ide felmászni és berúgni?
Ideértemkor a nap már hét ágra sütött. (vagy nyolc, nem is tudom pontosan)
A toronyra felmászva csodálatos kilátás nyílik a Furnas tóra.
Az első képen az úri hintó azért van rajta, mert hülye fejjel túl közel álltam a toronyhoz. Ahhoz meg hogy kinn hagyjam a parkolóban kevesebbet kellett volna enni.
Voltak rajtam kívül más látogatók is, de tömegről nem beszélhetünk.
Itt a sziget déli oldalán volt még egy fehér folt, ahova nem karcoltam még google vonalat. Ez Ponta Garca település. Az M527-es út eleje egy alig használt betonút pár legelő között. Később belefut a lakott területbe, ahol nagyon keskeny kétirányú útként funkcionál.
Ezen a két irányon nem tudott megegyezni két gépkocsivezető ami miatt belefutottam az első általam látott azori balesetbe.
Éppen folyt a helyszínlelés. Kíváncsi lettem volna, hogy a rend őre mennyi idő alatt ért ki ide, és főként mennyire ízesen tudott káromkodni azon, hogy a két balf mennyire el tudta kúrni az ő péntek délutánját.
Ponta Garca és Vila Franca között egy képtelenül keskeny út van, a két oldalára szorosan ráépített házakkal. Járda nincs. Azt nem tudtam kidiózni, hogy a jobbról a nagyszobából kilépő Ronaldonak vajon elsőbbsége van e a menetrend szerinti helyijárattal szemben...
Az tuti, hogy a szívbaj jött rám, amikor a távolban két 5-7 éves kiskölyök kirohant bal oldalról és eltűnt agy jobb oldali ház utcára nyíló ajtajában.
Van ezeknek a házaknak udvaruk?
Ha van akkor miért a ház mögött? Spóroltak egy kerítést?
Az alanti képen látható busz teljes szélességben kitölti az utcát. És söpört ám rendesen.
Tudok róla, hogy máshol is kapható ez a süti, ráadásul olcsóbban is, de nekem muszáj itt megvennem, mert csak.
Ma megérte idejönnöm - legalábbis az üzlet tulajdonosának - ugyanis vettem hat szelet egészen jól kinéző sütit és egy nagy mega-giga pakkot a tavalyi sárga színű finomkából. Cserébe otthagytam egy veseátültetés árát.
A szálláson valahogy így nézett ki:
Ilyen rövidke lett a mai mese.
Holnap egész nap napsütés lesz. Remélem.
- folytatás -